Van egy ilyen szokás. Szerda akkor menni kell pizzát enni, örülni, meg minden. Csütörtök meg pezsgő csütörtök. Néha pénteken tartjuk meg. Vagy inkább pénteken is.
Ma hosszú napom van. Nincs jó kedvem. Elfogyott a bogyesz, ettől azt hiszem dagadt vagyok. Meg ismét létrejött a majdnempasi helyzet. Milyen meglepő. Mulatságos. Na mindegy. Lesz másik. Persze annak is lesz egy volt nője, és az is ezen fog szenvedni. O szerint vannak olyan tipusok, akiket bevonzunk. Hát nekem ez az. De vajon miért. Mert én nem szoktam szenvedni a volt pasikon. Max addig, amíg nem jön a következő. Asszem mára ennyi. Majd holnap új nap. Még egy idézet, mert azokat szeretem:
Volt egy város, ami már annyira hangos volt, hogy a honatyák úgy döntöttek betiltják a zajt. Először kitiltották az autókat, bezárazták a gyárakat, reptereket, szórakozóhelyeket. Ettől kezdve ugyan mindenki gyalog járt, a munkahelyek zöme megszűnt, de ez senkit sem zavart, hiszen végre csend volt. Illetve lett volna, de valaki nekiállt füvet nyírni. Aztán szerencsére a fűnyírókat is betiltották. Meg a fúrókat, a porszívókat, a centrifugákat – úgy általában minden gépet. Aztán betiltották a hangos beszédet, az éjszaka is csaholó kutyákat, végül a sokat síró csecsemőket is…
Volt egy város, ahol végre tényleg csend volt – igaz addigra már nem lakott ott senki.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.