MoRbElLa

A helyzet egyre fokozódik, nincs veszve semmi sem.. Már csak egy hét, általában ilyenkor rontom el. Megint nem tudok aludni, nem szeretem az ilyet, az álmatlanság kiborító. Ma is.. fél kettőkor keltem, pedig már egyre ágyban voltam. Ha nyugtalan vagyok, akkor ez van. De mi lenne ilyenkor más.. Pedig nincs lehetetlen és jobban állok, mint az eddigi két évben. Legalábbis egyenlőre. Mindjárt kelnem kell megint, de mivel már két órája kattogok magamban, azt hiszem nehezen fog menni reggel az első két kávé.. Megjelent egy darab, egyetemisták játszanak benne és ugyanaz a szitu, mint egy novellában amit beadtam anno gimis pályázaton. Ott nem értékelték, mert depresszív. Pedig csak annyi van benne, h két megálló között milyen kapcsolatok játszódnak le. Zárult kör, egymásra utalt helyzet, legalább 4 percig nem változik a társaság. Én héven írtam, ők buszt játszanak el. Megnéztem volna, de csak egyszer mutatják be. Kár érte.

Vettem egy lila ruhát. Nem is hordtam eddig ilyet. De olyanom volt. Úgy gondoltam az kell, és így is volt. Meglepő de már kétszer volt rajtam. Azóta a szekrényben dolgozza fel a látottakat. Bár ha már a tárgyak gondolkoznak, azt hiszem a maci, akivel alszom.. Komoly gondjai lehetnek. Lassan 11 éves közös múltra tekintünk vissza. Szerintem jobb, hogy ő nem ír memoárt. Nem lehetnék híresember. Mintha vágynék rá.

Fáj a derekam.. Meg úgy kb mindenem. Nem sportolok, tánc is kimaradt. Félek futni, meg szerintem egy utcányit se bírnék. Kihívás lenne, Bár azt hiszem rámférne már, h leküzdjem a saját korlátaimat. Segíthetne. Talán még az álmatlanságomon is.. amúgy meg.. You can't play on broken strings...